A szombati, rövidebb átmozgatás két eredményt hozott. Egyrészt találtam egy újabb útszakaszt, amivel tovább lehet kombinálni a lehetőségeimet a szűkösebb (értsd: sarasabb) időkben. (Majd egyszer berajzolgatom egy térképre, hogy milyen útvonalaim vannak és beteszem ide. Nem mintha olyan érdekes lenne, csak a miheztartás végett.) A másik eredmény a kvantitatív módszertan beadandóm logikai keretének nagyjából-egészéből történő kigondolása volt. A teljesítmény értékét némiképp rontja, hogy a megvalósítás azóta is várat magára, valamint hogy a határidőt lassan négy héttel sikerül túlhaladnom…
Vasárnap a szokásos emelt adag volt a cél, már csak az agyműködésem újra normális mederbe terelése okán is. Néhány archív adathordozó segítségével teljesen lecseréltem a futós zenéket, majd elindultam. Összekombináltam az új utat a kajakpályás csíkkal, bár apró bökkenő, hogy közben volt egy 500 méteres szakasz, amihez kenu kellett volna, vagy gólyaláb. Visszafelé így inkább kerültem egyet, de így az össztáv valami 16 km lett, a térdeim meghaltak a végére. De nézzük, az eseményről hogyan emlékezik meg nemzetközi sajtóközleményében a Szajol Strugglers futóklub:
„The SzS completed a one day test programme around Szajol, in preparation for the Nike Half Marathon in September. Without any major new test items, Mike focused on reliability and stamina work, and successfully managed to complete a long run with steady pace. Unfortunately our runner forced to take a different layout of the track on the way back home, and it caused a partial suspension-failure. Apart from that, we had a good day of testing and looking forward to the pre-event in Hortobágy three weeks time.”
Mivel a jobb térdem hétfőn a lábhajlításon kívül valamennyi funkcióját el tudta látni, szokás szerint rest-day tört ki, egy majd húszperces nyújtással megzavarva. Mondjuk amúgy sem iktattam volna be komolyabb mozgást, mert az Országos Vérellátó Szolgálat mobil vámpírkommandója délután megjelent településünkön, és támogattam őket 4,5 dl A- folyadékkal. (VIGYÁZAT! NAGYARC-RIADÓ!) Kaptam új Véradó Igazolványt is, merthogy az előző betelt – számításaim szerint már bőven tíz liter fölött járok összességében a leadott mennyiséget tekintve. Az OVSZ mondjuk vicces szervezet, a legváratlanabb adományokat kapják nemsokára lejáró szavatosságú élelmiszerekből. A prímet azért viszi a mostani ajándékuk: véradásról sikerült három kis üveg ketchuppal távoznom… Egyébként hasznos a futás, a vérnyomásom valamikor az előző évezredben volt utoljára ennyire ideális-közeli, mint most. Tényleg, Izlandon van véradás?
A szokásos focira megint minimál-létszám jött össze, ami nem baj, az már annál rosszabb, hogy sporttársaim alig egy óra után kétirányú evolúcióval próbálkozva hagyják el a pályát: miközben kísérletet tesznek az újra négykézláb járásra, igyekeznek kifejleszteni egy olyan dobhártyát, ami segíti az oxigénfelvételt. A helyzetet nem javítja, hogy közben térdemen a szekrény aljáról előhalászott rögzítővel, arcomon bunkó-naív kifejezéssel kérdezgetem tőlük, hogy „…biztos nem akartok még egy kört játszani?”. (Levi, ha véletlenül olvasod ezt, természetesen nem Rólad szól, hiszen Te ma bírtad, mert volt piros IZOTÓNIÁS italod. A Skoda meg jó vásár. Főleg ha sárga zöld.) Persze, minek edukálok, én ffffhasz.
Holnap végre talán visszatérhetek a Tisza melletti utakra, de persze ez sose biztos. Utána adásomat megszakítom, mert pár napig Salzburgban leszek, félig-meddig munkalátogatáson, és főleg futás nélkül. Jövő hét elején jelentkezem.
Ja, a „Hogy mik vannak”-rovatba: ma a vonatról a Zagyva árterében láttam egy embert, aki skót dudán gyakorolt. Nem, nem volt szürreális.
21097 