Nálam jobban kevesen kedvelik a népi hiedelmeket, de ez a Medárd nevű egyén kezd finoman szólva is túllőni a célon. Lassan második hete minden nap esik, és noha esőben sem rossz futni, eső után meg egyszerűen zseniális, de az azért kiborító, ha folyamatossá válik a próbálkozás arra, hogy az ember olyan réseket találjon a zivatargyanús időszakok között, amikor a takonnyá ázás veszélye nélkül indulhat el. Ez mondjuk szerdán sikerült, bár kezdem unni az egyetlen normális hosszúságú aszfaltos utat (máshol már nem bokáig, hanem tökig ér a sár…). Külön vicces, hogy átvezet a vasúti síneken, egy „Tíz percen túl is zárva tartható” sorompónál. Némileg kínos, mikor háromnegyed óra múlva jön vissza a mit sem sejtő kocogó, az átjáróban meg öt percig tili-tolizik egy teherszerelvény…
Csütörtökre idő szűkében egy picit rövidebb, de tempósabb távot terveztem, amit végre biztató napsütésben kezdtem el. Mikor a tervezett legtávolabbi ponton jártam, elkezdett zuhogni. Jó móka volt, pláne hogy mire visszaértem, megint sütött a nap, kellemes az ilyen, nem érzi az ember magát hülyének.
Ha már a nedvesség elkerülhetetlen, úgy gondoltam pénteken elmegyek úszni, hátha a szervezetem is honorálni fogja, ha kivételesen nem követek el semmilyen merényletet az izületeim-forgórészeim ellen. A nem-merénylet elkövetése sikerült, mert logisztikai okokból teljesen rest-day lett péntek 13. De hogy ne ez legyen az egyetlen rossz hír aznapra, kiderült, hogy a felkészülési tervembe hiba csúszott. A felkészülési tervem mellesleg nem áll másból, mint egy másik futóversenyre (ez az V. – szponzornév – Délibáb Futás a Hortobágyon) történő benevezésből, csakhogy szokjam, meg erőt felmérjek. Nem tudom, miért gondoltam, hogy ez július 12-én lesz, mikor egy héttel korábban. Azaz három hét múlva. Egyébként is kicsit korainak tartottam ezt a verseny-12 km-t, most meg még inkább. Sebaj. (Abba meg utólag jobb nem belegondolni, hogy olyankor meleg van a Hortobágyon. Igen-igen meleg.)
Ma eddig teljesen jó az idő, az EB-meccsek előtt még be fog férni egy kellemes táv. Kiegészítő sportként már voltam egy ballagáson, illetve meglátogattam nagyapámat a Hetényiben. Igazán lélekemelő, ha arra gondol az ember, hogy a szabadban végigdolgozott élet jutalma egy csípőprotézis. Aggódtam az Öregért, főleg mióta akadt precedens a kórházban a beteg műtét közbeni egyszerű leejtésére, de úgy néz ki, minden rendben.
Nem hiszem, hogy holnap írok, így ha már a múlt héten is volt, legyen most is:
Heti futós top5
- therapy? – screamager
- clorox girls – eons away
- r.e.m. – radio free europe
- the smashing pumpkins – 1979
- mozzy green – blue lullaby
Elég szar hét volt, de legalább arra rájöttem, egész pontosan miért szeretek futni. Majd szeptember nyolcadikán elárulom.
21097 