vasárnap egész nap punnyadva és savanyú képpel bámultam az esőt, elmentem úszni és este megnéztem egy filmet. 11 magasságában amikor már majdnem vonultam aludni kitekintek az ablakon és tárááá, jóidő. nem sokáig gondolkodtam hogy mitévő legyek, gondoltam nekiindulok egy rövidebb körnek. de annyira jólesett a dolog hogy 12 km-ig (asszem legalábbis kb ennyi lehetett) meg sem álltam: a reptér irányába, majd át a parkon, le a partra egészen a kikötőig, tovább a vikinghajóhoz és onnan haza. én voltam a legjobban meglepve mert meg se álltam pedig a terep sem teljesen lapos. és még tudtam volna futni. a világos nappalok áldásosságai:)
úgyhogy most megint veszem a futó(nyúl)cipőt és irány horány. kösz a zenetippeket, raktam pár új darabot a playlistre.
azért félelmetes hogy már nem mondhatom azt hogy ‘még úgyis több mint 3 hónap van a versenyig’…
21097 