Megtörtént a cipő bejáratása, bár elég érdekes körülmények között. Kedd óta gyakorlatilag minden nap esett, és miután csütörtökön reménykedve néztem az egész napos napsütést, hátha megszabadítja kedvenc útvonalaimat a sártól, eléggé rosszul esett (…), hogy elkezdett szakadni nem sokkal azelőtt, hogy elindultam volna. Megnyúlt arccal bámultam kifelé az ablakon, de aztán egy óra után elcsendesedett, persze abbahagyni nem akarta az istennek se. Sose futottam esőben, és nem volt alternatív, nagyjából-teljesen aszfaltos útvonalam egy hosszabb távra, de belevágtam. Végül minden megoldódott, mert alig-alig csepergett, illetve eszembe jutott, hogy a kajakpálya holtágának másik végéhez majdnem végig aszfaltos út vezet. Arra egyébként talán 15 éve jártam utoljára, mikor lelkes ifjoncként unokatestvéremmel szintén eső után jelentős törpeharcsa-zsákmány reményében kerekeztünk ki, horgászbotjaink társaságában (közismert, hogy azok a falánk kis dögök eső után még éhesebbek…). Érdekes módon nem nagyon változott a környék az elmúlt években, és mikor megfordultam fél óra után, elállt a maradék minimál-eső is, szóval ideális futóidőben indultam vissza.
Nade, a cipőről. Egyszerűen zseniális. Amiben eddig futottam, sem volt rossz, de mégsem futásra lett kitalálva, és ez érződött is a hosszabb távok után, amiből egyre több van mostanában. Fukarkodni sem akarok a jelzőkkel, meg ömlengeni sem, tényleg jó. Egy óra után sem boka-, sem térdügyben nem volt semmi probléma, egy-két izmom viszont meglepődött, hogy emiatt többet kell dolgoznia, nagyon helyesen. Az élmény összességében kicsit olyasmi volt, mint egyik kedvenc novellámban (Ray Bradbury: The Sound of Summer Running, magyarul a Klasszikus Történetek I. kötet legutolsó írása, ha jól emlékszem A nyári futás hangja címmel) a főhős kissrácnak az új teniszcipő tavasszal:
„Somehow the people who made tennis shoes knew what boys needed and wanted. They put marshmallows and coiled springs in the soles and they wove the rest out of grasses bleached and fired in the wilderness. Somewhere deep in the soft loam of the shoes the thin hard sinews of the buck deer were hidden. The people that made the shoes must have watched a lot of winds blow the trees and a lot of rivers going down to the lakes. Whatever it was, it was in the shoes, and it was summer.”
Pénteken megint Pesten voltam, így a szokásos foci-vagy-fallabda kérdésre redukálódott a mozgás kérdése. Mivel persze megint csak hárman maradtunk, az utóbbi lett belőle. Kíváncsi vagyok, fallabda-partnerem meddig tart ki türelemmel a játék mellett. Nagyjából együtt kezdtük a dolgot másfél hónapja, de mióta meccseket játszunk, aljas szemét módon mindig elpáholom (az utolsó öt alkalom játszma-aránya emlékeim szerint 29:0). Ellenkezik az elveimmel, hogy néha-néha elveszítsek egy-egy szettet bátorításképpen, de így lehet, hogy előbb-utóbb csak az úszás marad…
A tegnapi nap a szerdához hasonlóan rest-day volt, akadt más rohangálni- meg elintéznivalóm, meg nem akarom túlerőltetni a dolgot. Egyébként pont három hónap van vissza a rajtig, ennek elégnek kell lennie. Elégnek kell lennie. Elégnek kell lennie. Elégne
Még a zenével kapcsolatos felvetéshez. Nem tudom, hogy van-e külön futáshoz való muzsika, én a szokásos listámról válogatok, bár abban akad egy-két tempósabb darab is 🙂
Heti futós top 5
- rhcp – slow cheetah
- ős-bikini – a zenekar üzenete (szép arcú quasimodo)
- ramones – commando
- sajnos batár – énekelj
- mad season – long gone days
No, megyek, vasárnap van, mindannyian tudjuk, ez mit jelent.
21097 