Nos, a hét második fele inkább hátráltatta a felkészülést, de hát nem lehet mindig minden tökéletes. Szerdán mondjuk vicces volt, miután teleméltatlankodtam a blogot, hogy a lecsengő kánikulában mennyire nem lesz jó futni, mire elindultam, rohadt erős szél lett, az a klasszikus zivatar előtti fajta, csak most a zivatar maradt el mögüle. Különös ismertetőjele érdekes módon az volt, hogy bármerre mentem, mindig szembe fújt. A síugráson kívül nem nagyon ismerek olyan sportot, ahol kifejezetten örülnének a headwindnek, én sem tettem maradék nélkül. Sok szempontból persze hasznos, de valószínűleg nem vagyok még elég mazochista, hogy hobbifutóként ujjongjak az ilyesminek, főleg egy órán keresztül.
Másnap tényleg rest-day volt, kiderült, hogy kiegészítő sportnak a vonaton, kocsiban és műhelykonferencián ülés, zenekari motyó pakolás, valamint a hullafáradtan zenekaron belüli feszültségek generálása tökéletesen alkalmatlan. A péntek sem alakult sokkal szerencsésebben, bár egy óra fallabdázás (ami szintén a hasznos-lista hátsó felében található elgondolásom szerint) azért becsúszott. Az egyetlen pozitívuma ennek az általam elég sokáig megvetett sportnak, hogy ha nem jön össze focizni a megfelelő számú ember, még mindig van mit csinálni. Pechemre a srác, aki még hozzám hasonlóan stabil labdarúgónak számít, nem akar helyette teniszezni. No, mindegy.
Rá kellett döbbennem, hogy a jelenleg használt és jól bevált cipőm már nem sokáig bírja a gyűrődést, ezért elkezdtem nézegetni a futócipő választékot, de elég tanácstalan vagyok, szóval ha már lehet kommentálni, szívesen látok tippeket, hogy mégis mibe fektessek. Nézelődés közben elkalandoztam a futós cuccok között, találtam például GPS-es „personal training assistant” órákat, hihetetlen, hogy mik vannak. Az is hihetetlen, hogy mennyire nem érdekelnek ezek a kütyük. Bár biztos jó, ha valami kiszámolja, most vajon 7:30-as, 7:10-es, vagy 6-os km-eket fut az ember. Meg hogy a pulzusszám az most 70 százaléka-e a maximálisnak. Egy mp3 lejátszón kívül szerintem fegyverrel se tudnának egyéb eszközök használatára kényszeríteni. Futni jó. Mi kell más?
Részben ide kapcsolódó történet, hogy amikor Nagy Bandó András még vicces volt, de polgármester már nem, rákapott a maratonfutásra (ez emlékeim szerint nagyjából valamikor 15 éve volt), és egy verseny után közölte, hogy a walkmanjében – mondtam, hogy régen volt – egy olyan kazetta ment közben, amire annyit vett fel, hogy „egy-kettő”, a megfelelő tempóban. Ott hibázott, hogy kínai elemeket tett az eszközbe, így az sokat rontott a végeredményen, mert egy idő után már csak az hallatszott belőle: „eeeeegy-keeettőőőő”…
Tegnapra egyébként is lazább napot terveztem, de mikor szembe jött egy zivatarfelhő, gyorsan átdolgoztam az aznapi programot és igen szaporázni kezdtem visszafelé. Nem mondom, hogy miután bevágtam magam mögött a kaput, azonnal szakadni kezdett, de nem sokon múlott. Szóval a heti sikerélményekkel felvértezve, meg mivel a vasárnap amúgy is az egész heti szar fejből való kiszellőztetésének világnapja, ma egy tökéletesen új útvonal mellett döntöttem, egy kicsit emelt dózist tervezve. Ebből az lett, hogy „ha már erre indultam, miért ne menjek el egészen a kajakpályáig?”. Ez utólagos becslésem alapján oda-vissza valahol 13-14 km körül van… Ha Pinokkiónak hívnának, és most azt mondanám, hogy az utolsó háromezer jól esett, nem lenne több probléma a téli tüzelővel az egész faluban, csak az orrom kellene felhasogatni. Pinokkió nem vagyok, csak ezek szerint kicsit hülye (meg ugye ahogy a régi futós mondás tartja „If it hurts, make it hurt more.”).
De ha minden igaz, a technikám egész tűrhető.
21097 