you can run, but you can’t hide

A hét idáig minden nap szolgált valami tanulsággal. Kezdve azzal, hogy futás előtt is érdemes tízig elszámolni, különben elég rendesen kitolhatunk magunkkal. Hétfőn történetesen kaptam egy-két bemelegítés helyett is tökéletes melós levelet, melyek megemelték a vérnyomásom annyira, hogy fél órával a tervezett előtt nekivágtam az aznapi penzumnak. Ezzel persze semmi gond nincs, azzal már inkább, hogy az első kilométer után nekiálltam repülőket futni. Még speciel ezzel sem akadt volna probléma, ha időben abbahagyom, de tizenkettő tényleg sok belőle, főleg úgy, ha közben olyan messzire távolodik az ember szülőfalujától, mint két lábon egyébként ritkán. Így ott álltam némileg lehiggadva, de halálosan kitikkadva és még valahogy vissza kellett jönnöm legalább négy kilométert. Mondjuk az első kettő volt csak kínszenvedés, utána normalizálódott a helyzet, sőt, az utolsót már-már jó tempóban abszolváltam, de jó lecke volt. Kedvenc kollégáim leveleit meg a spam-mappába irányítom…

Sehol nem olvastam, hogy a foci tökéletes kiegészítő sport lenne a futáshoz – ellentétben az úszással, a biciklizéssel (apropó: „If God invented marathons to keep people from doing anything more stupid, the triathlon must have taken Him completely by surprise.”), a sétálgatással és a sízéssel -, de nem tehetek mást, a keddi foci szent és sérthetetlen pontja életemnek. Sajnos mióta az állandó létszám eléggé leapadt, egyre kisebb dühöngőkben játszunk, noha azt hiszem, egy-egy ilyen másfél órás szeánsz ad némi segítséget az erőnléthez. A magam részéről legalábbis hajlamos vagyok az összeesés határáig rohangálni, közben halálosan megsértődni, ha valaki nem ad bele apait-anyait. De ha már tanulságot ígértem: a rendszeres futás felgyorsítja az embert a pályán. No nem az első 25 percben, amikor a többé-kevésbé ideális súlyt viselő sporttársak még általában centikkel mindig hamarabb érnek oda a labdához, hanem utána, mikor a szerveztük rájön, hogy ülőmunkát végeznek, és a heti egy focin kívül nem mozognak. Gonosz dolog ez, de hát ez egy kemény világegyetem. Figyelem! Nagy arc-riadó! Még sose lőttem egy nap három gólt bal lábbal, most erre is sor került.

A mai nap tanulsága valószínűleg az lesz, hogy dögmelegben nem biztos, hogy annyira jólesik a futás. Nem tudom, melyik meteorológus találta ki, hogy május végén 31 fok legyen, de hibázott. Azt hiszem, felkeresem zsenge ifjúkorom kedvenc horgász-helyeit, ilyenkor a vízpart menő.

Holnap rest-day. Igazi álom, végig kell ülnöm egy ötórás konferenciát, aztán meg átautózni a fél országot, hogy underground hős lehessek, persze módjával (Vigyázat! Reklám! Szemérmetlen Ajkak-koncert, Gödöllő, Lapátos szórakoztató centrum, kilenctől).